Szerkesztői észrevételek
Olvasás közben elkerülhetetlenül szerkesztői szemmel is figyelem a könyveket, így kiszúrok témákat, érdekességeket, hibákat, vagy olyan gondolatok ötlenek fel bennem, amiről úgy gondolom, hogy érdemes lenne külön, kiemelten beszélni. Ezeket találjátok meg ebben a rovatban.
Szerkesztői észrevételek #1
Hogyan írjunk hiteles férfi szereplőt, nőként?
Stephenie Meyer: Life and Death – Egy életem, egy halálom című könyvét olvastam el nemrég.
Aki nem ismerné; ez egy fordított Alkonyat történet, amelyben Beau (Bella férfi megfelelője) és Edythe (Edward női verziója) történetét ismerhetjük meg, melyet Stephenie Meyer az Alkonyat 10. évfordulójára írt meg.
‼️ A cikk spoilermentes lesz nagyrészt, így nyugodtan olvashatja mindenki, jelezni fogom, hogy mikortól spoileres ‼️
Kezdjük azzal, hogy Meyer írt egy előszót, melyben mentegetőzik egy sort, hogy miért nem a Midnight Sun – Éjféli nap (az Alkonyat sztori Edward szemszögén keresztül) készült el a tizedik évfordulóra.
Tulajdonképpen azt a választ kapjuk, hogy az évfordulóra a kiadója egy kis "Boldog évfordulót" jellegű dolgot várt tőle, de Meyer azt nem szeretett volna írni, a Midnight Sun-ra viszont nem volt ideje, így ez lett a megoldás. Az egész előszót áthatja ez a magyarázkodó jelleg, elég kínos volt egyébként olvasni.
A másik kérdés, amit igyekszik megmagyarázni Meyer, hogy miért is írta meg ezt a könyvet.
Erre az a választ kapjuk, hogy sokszor rótták fel neki, hogy Bellát mindig meg kellett menteni, egy bajba jutott hölgy figura volt és csak a szerelem érdekelte, ami olyan lányos. Meyer ezzel a könyvvel igyekezett bizonyítani azt, hogy egy lány vámpír, ember fiú felállás is ugyanazt a történetet eredményezi, nem Bella lány mivoltából fakadnak ezek a dolgok.. vajon sikerült neki?
Ebből már leszűrhetitek, de el is mondom, hogy ez a könyv - a végét leszámítva - egy az egyben az Alkonyat sztori, annyi különbséggel, hogy 2-3 szereplőt kivéve Meyer mindenkinek felcserélte a nemét. Tehát, aki eddig férfi karakter volt, az most nő lett, aki pedig nő volt abból most férfit csinált.
A cselekmény, a párbeszédek és a történet - pár változtatástól eltekintve - maradt ugyanaz. Ezekre a változtatásokra az írónő szerint azért volt szükség, mert mindig is zavarta egy-két dolog a könyvben, így most kijavíthatta magát, akár rosszul megválasztott szavak, akár el nem hangzott párbeszédekről legyen szó. Szóval azért pár dolgot átírt, de kiemeli, hogy ezeknek a változtatásoknak csak 5%-a fakad abból, hogy Beau fiú. Hát…
Na, de nézzük, hogy miért szerettem volna mindenképpen írni erről az élményről.
Egy kézirat szerkesztésekor fontos kérdés, hogy a férfi szereplő férfiként gondolkodjon és az is, hogy egy női szereplő pedig nőként. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet egy érzékeny férfit, vagy egy badass női karaktert ábrázolni. Dehogynem. Sőt! Az a legjobb, hogy ha a karakterek sokrétűek és nem csak a nemük határozza meg a személyiségüket.
Itt viszont, adott volt a történet és a gondolatok is, amelyeket Beau-nak (férfi Bellának) át kellett élnie, hiszen Meyer azt akarta bizonyítani, hogy ugyanaz a történet működik férfi főszereplővel is. Igaz, már az elején elmondja, hogy Beau szorongóbb és visszahúzódóbb, mint Bella volt, tehát már nem ugyanolyanok.
Én elég szkeptikusan álltam ehhez, és már az elején azt éreztem, hogy Beau csak a nevében férfi, egyébként egy az egyben nőként gondolkodik és cselekszik, de igyekeztem nyitott maradni.
Az olvasási élmény viszont elég visszás volt, mert az Alkonyat könyvek a középiskolás éveim meghatározó olvasmányai voltak, így azért eléggé emlékeztem rájuk és nagyon zavaró volt, hogy Meyer felcserélte a nemeket és neveket.
Folyton emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy nem ez most nem Eric, Mike és Jessica, hanem Erica, McKayla és Jeremy. Hogy Beau nem lány, hiába viselkedik és gondolkodik úgy, hanem fiú. Szóval azt mondanám nem nagyon sikerült Meyernek megugrania a saját maga által kitalált változtatásokat.
❗️ Innentől pedig spoileres lesz, de csak azoknak, akik az Alkonyatot sem olvasták, hiszen ugyanarról a sztoriról beszélünk, ugye...
Tehát Beau odaköltözik Forks-ba, beiratkozik a középiskolába, és az ebédszünetben megpillantja a Cullen családot. Edythe (Edward), Eleanor (Emmett) és Archie (Alice) Cullent, és Jessamine (Jasper) és Royal (Rosalie) Hale-t.
Ahogy Bella az Alkonyatban Edwardot, úgy Beau is egyből kiszemeli magának Edythe-t, hogy aztán a biológia órán a lány ugyanúgy elhúzódjon tőle és ellenségesen viselkedjen vele.
Eddig rendben is lenne, de én már itt fennakadtam azon, hogy Beau mennyire nem fiú szemmel tekint Edythe-re, egyáltalán nem úgy reagál rá, mint ahogy egy fiú szokott egy lányra, pedig azt tegyük hozzá, hogy itt is ki van hangsúlyozva, hogy Edythe mennyire tökéletes és gyönyörű, hiszen ezek a jellemzői ebben a könyvben egy vámpírnak. Szóval ez nekem nem volt hiteles.
Innentől jött az a rész az Alkonyatban, ahol Bella átveszi a háztartást Charlie-tól, a főzést, mosást, bevásárlást, takarítást. Beau ezt szintén megteszi, amivel például semmi gondom nem volt, ezt egy fiú karakter ugyanúgy szeretheti csinálni, mint egy lány. (Bár ritka az ilyen.)
Aztán Edythe visszatér Forksba, és innentől megint minden ugyanúgy történik, egészen addig míg Beau ellátogat Port Angelesbe. Ott nem azért támadják meg, amiért Bellát, hanem azért, mert belekeveredik egy drogügyletbe és rendőrnek hiszik, így majdnem lelövik, de Edythe megmenti és aztán elmennek vacsorázni.
A vacsora alatt és a hazaúton derül ki minden, ahogy az Alkonyatban is, itt viszont már többször felvontam a szemöldököm azon, hogy Beau mennyire egy - már bocsánat a szóért - de nyámnyila, aki minden egyes alkalommal, amikor Edythe kiejt valamit a száján saját magát hibáztatja és állandóan bocsánatot kér olyan dolgokért, amikről egyáltalán nem tehet.
Aztán sajnos ez folytatódik tovább, az egész könyv alatt. Amit kiemelnék, hogy mennyire abszurd jelent volt, az amikor a tisztásról jönnek hazafele és Beau mászik fel Edythe hátára. Na, ott hangosan felnevettem, ez sajnos egyáltalán nem működött így, valami mást kellett volna kitalálni Meyernek erre.
Aztán amikor este egy ágyban fekszenek megint előjön, hogy Beau testi reakció sem olyanok, mint egy férfié. Nyilván a szex és az erotika az Alkonyatban sem volt benne, de EGY reakció, amikor egy férfi szexuálisan felizgul, igencsak látványosan kimaradt, holott összebújnak és ölelkeznek. Lehet ez szőrszálhasogatásnak tűnik, de egy 17 éves srácnál ennek fel kellett volna merülnie, még ha csak gondolatban akkor is.
Sorolhatnám még ezeket a dolgokat, de a lényeg szerintem átjött. Nem elég egy karaktert átnevezni és annyival letudni. A férfiak és a nők másképp gondolkodnak. Máshogy reagálnak bizonyos helyzetekben, és a testi reakciók is eltérnek helyenként. Szóval nekem egyáltalán nem volt hiteles Beau karaktere.
Jöhetne a kérdés, hogy Edythe működik-e lányként, de azt kell, hogy mondjam, hogy a hangsúly nála is a vámpír mivoltán van, (mint Edwardnál is volt) azon, hogy mennyire nem ember és nem azon, hogy milyen nemű. Illetve, ugye az ő gondolatait nem halljuk, így ebben az esetben Meyernek könnyebb dolga volt.
Ami már nem mondható el a mellékszereplőkről. Eleanor (Emmett) és Archie (Alice) sem voltak hitelesek, mindkettőjüknél megtartotta Meyer az eredeti személyiségüket, s míg Emmettnél elfogadható volt, hogy a legnagyobb, legerősebb és ez határozza meg, itt lányként furcsa volt, hogy őt hívta Edythe mikor erőre volt szüksége, és nem a bátyjait, akikhez ez jobban passzolt volna.
Összegzésként azt mondanám, hogy nagyon jó példa volt ez a könyv arra, hogy mire kell figyelni, amikor egy író ellentétes nemű karaktert szeretne megírni. Semmiképpen nem elég, hogy egy nemnek megfelelő nevet aggattunk rá, és leírjuk, hogy fiú vagy lány. Bizony a karakternek úgy is kell gondolkodnia, viselkednie és cselekednie, mint amilyen nemű. Különben olyan zavar-érzés fog kialakulni, mint amit ennek a könyvnek az olvasása közben is érezhet az olvasó.
‼️‼️ INNENTŐL SPOILERES TÉNYLEGESEN A CIKK‼️‼️
⬇️
⬇️
⬇️
⬇️
⬇️
A könyv vége nem ugyanaz, mint az Alkonyaté. Egészen addig hű maradt Meyer az eredetihez, amíg Beau-t megsebesíti a vadász, de ott a Cullenek későn érkeznek a segítségére, és már nem tudják megakadályozni a méreg szétterjedését, így végül Beau vámpírrá változik.
Meyer az utószóban leírja, hogy csalt, de meg akarta írni ezt a befejezést is. Ráadásul így ez a történet le is zárul itt, nem folytatódik úgy, mint Belláé. Azt hozzáteszi, hogy ez nem azért történt, mert Beau fiú, csak kíváncsi volt, hogy milyen lenne ez a befejezés.
Meyer megpróbált mindent belesűríteni ebbe az egy fejezetbe, kezdve a quileute törzs reagálásával, Beau ál-temetésén át, egészen addig, hogy a fiú megkéri Edythe kezét. Ez így mind túl gyors volt, nem volt idejük még csak együtt lenni sem hosszútávon, de máris házasságról beszélnek. Szóval, ez sem működött igazán, kapkodós lett.
Végezetül annyit tudok csak mondani, hogy egész könyv rettentően furcsa élmény volt, pedig jó is lehetett volna, ha tényleg megírja jól Stephenie Meyer. Persze a fő sodor ugyanaz maradhatott, hiszen egy ember-vámpír szerelemről beszélünk, de akkor sem volt ez így, ebben a formában hiteles. Amit sajnálok.
Ti olvastátok már a könyvet? Mit gondoltok róla? Nektek tetszett Beau karaktere?