Ti kérdeztétek
A Ti kérdeztétek rovatban azokra a szerkesztői, írói, könyves kérdésekre, témafelvetésekre reagálok, melyeket a különböző közösségi oldalakon kapok íróktól, olvasóktól.
A legfontosabb: Nincs rossz kérdés!
A szerkesztői munkám mellett riporterként is dolgozom, így tapasztalatból tudom, hogy nincsen buta, vagy rossz kérdés. Kérdés van, amivel információt lehet szerezni. Persze vannak ügyesebben feltett kérdések, de alapvetően egy nem annyira jól megfogalmazott kérdésre is lehet teljes választ adni. Tehát:
Ha valamit nem tudunk? Kérdezzünk!
Ha valamiben nem vagyunk biztosak? Kérdezzünk!
Ha valami butaságnak tűnik? Kérdezzünk!
Nyugodtan, mindenféle szorongás vagy idegeskedés nélkül lehet kérdezni tőlem akár itt, akár a közösségi oldalakon, akár e-mailben. Várom a kérdéseket!
Ti kérdeztétek
Ti kérdeztétek #1
Threads-en jött a kérdés:
Mi a legnagyobb hiba, amit el szoktak követni kezdő írók, a szóismétlésen kívül?
Már ott is azt válaszoltam, hogy ez egy nagyon szerteágazó téma, hiszen ahány kézirat/író, annyi specifikus választ lehetne adni erre a kérdésre. Persze vannak általánosabb hibák, amikre jó, ha mindenki odafigyel, de minden írónak más-más az, amiben még fejlődnie kell, vagy javulhat.
Azt még itt az elején szögezzük le, hogy a hibákra sosem úgy kell nézni, hogy: "Ó ebben rossz vagyok, sosem ment, hagyjuk!", hanem érdemes úgy, hogy: "Oké, ebben akkor még fejlődhetek és jobb lehetek."
Miért fontos ez a hozzáállásbeli különbség?
Azért, mert az írói út egy olyan folyamat, amiben lépésről lépésre halad az ember, fejlődik, illetve bontakozik ki. Ebben szeretnék egy kicsit segíteni, így hozni fogok hetente egy-egy gondolatot ezzel kapcsolatban.
Azért azt fontosnak tartom kiemelni, hogy az itt leírt tanácsok és gondolatok nem lesznek megmásíthatatlan igazságok. Van, ami sokakra érvényes, van, ami csak egy-egy esetben. Lesz, ami sok esetben igaz, de lehet, hogy pont a te esetedben nem. Ettől függetlenül érdemes lehet őket átgondolni.
Nézzünk akkor az elsőt:
Lehet, hogy ez most sokakat meg fog lepni, de az első téma, amiről ezzel kapcsolatban írni fogok az a "zsenimítosz". Arra az elvárásra gondolok, amit kezdő írók gyakran érezhetnek, és valahogy így lehetne megfogalmazni:
Író akarok lenni, ezért egy zseniális kéziratot kell írnom. Elsőre.
Sok kezdő írónál ott a nyomás, és ezzel együtt akár a szorongás is, hogy márpedig elsőre kell egy olyan kéziratot megírnia, ami a következő sikerlistás KÖNYV lehet. Egyébként erre sajnos az iskolai tanulmányaink is ráerősítenek, amikor irodalom órákon azt hallgatjuk, hogy melyik költőnk/írónk mekkora zseni volt. Csak úgy. Alapból. (Egy gyors kereséssel, amúgy bárki találhat képeket írók eredeti kéziratairól, ahol látszik, hogy mennyit dolgoztak az alkotók a szövegeiken, sokszor akár a felét kihúzva, újraírva, javítva.)
Úgyhogy jó hír! Nem kell helyből, elsőre zseninek lenned.
Az írás tanulható. Mint bármelyik képességet, ezt is lehet fejleszteni. Lehet tanulni, képezni magunkat, különböző kurzusokra járni.
Persze fontos az, hogy lásd miben vagy jó. Ebben sokat tudnak segíteni a béták/előolvasók, akik meg tudják fogalmazni neked, hogy mi tetszett nekik a kéziratodban, mi volt az, ami új volt, ami meglepte őket. De mind közül talán az a legfontosabb, hogy meg tudják neked fogalmazni, hogy mi az, ami miatt tovább olvasnák a művedet.
- Imádják a szereplőket? Akkor karakterábrázolásban jó vagy.
- A háttérvilágot a legapróbb részéig ismerni akarják? Egy érdekes, és figyelemfelkeltő világot alkottál.
- Nem tudták letenni, annyira izgultak? Egy csavaros, fordulatos történetet sikerült megírnod.
És ez mind szuper. De legalább olyan fontos, hogy azt is tudd, hogy miben kell még fejlődnöd. Mert akkor tudsz rajta dolgozni.
- Nem életszerűek a párbeszédeid? Irány egy párbeszédíró kurzus!
- Nem tudsz ütős kezdést és izgalmas konfliktusokat megalkotni? A dramaturgiai alapokat kell még jobban elsajátítanod.
- Nem az igazi a kémia a szereplőid között? Érdemes lehet egy romantikus feszültségépítés kurzusra beiratkozni.
És így tovább. Ezzel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy persze lehetsz alapból tehetséges író, de a fejlődés, a szakmai képzés mindenkinek csak hasznára válik. Úgyhogy ne feledd: nem kell alapból zseninek születni ahhoz, hogy profi íróvá válhass. Ha szeretsz írni, és lelkiismeretesen beleteszed a munkát a fejlődésbe, akkor jó úton haladsz ahhoz, hogy az legyél.
Ha pedig idáig eljutottál, most valószínűleg azt gondolod: ez mind szép és jó, de hogyan és hol kapok segítséget?
Rengeteg írástechnikai oldal, cikk és könyv elérhető már az interneten, így azt tanácsolnám, hogy először nézz körül ott, tájékozódj és ismerd meg az alapokat, légy az írói közösség része.
Ezután pedig jöhetnek a kifejezetten írói kurzusok.
Összeszedtem pár könyvet, oldalt és kurzust is, amit szívből ajánlok:
- Alexander Steele (szerk.) - Kezdő írók kézikönyve
- Egri Lajos - A drámaírás művészete
- Varga Bea - A siker tintája
- Így neveld a regényedet Blog - Rékának egyébként weboldala és egy facebook csoportja is van, ahol nagyon szuper közösség jött már össze.
- Tehetség Íróstúdió, ahol pedig profi íróképzés is zajlik. Én is itt tanultam a szerkesztőképzésben, így csak ajánlani tudom a kurzusokat és az oktatókat is.
Köszönöm, hogy itt vagy, remélem hasznos volt!
Szívesen olvasom a véleményed, hozzászólásod, és a te megélésed ezzel kapcsolatban. Illetve várom a kérdéseket is az írásról, szerkesztésről és hogy milyen témák érdekelnek még! A következő cikkben a kérdésben is elhangzott szóismétlésre is kitérek, illetve a stilisztikai hibákat is boncolgatjuk majd picit.
Ti kérdeztétek #2
Threads-en jött a kérdés:
Mi a legnagyobb hiba, amit el szoktak követni kezdő írók, a szóismétlésen kívül?
Erre a kérdésre pedig nem lehet csak pár szóban válaszolni, hiszen ahány író és adott kézirat, annyi mindenre kell figyelni szerkesztőként is. De eszembe juttatta, hogy talán érdemes pár gondolatról beszélni, ami írókban felmerülhet a kézirat írás előtt, közben és után, így hozok egy-egy ilyen gondolatot, témát.
Az előző cikkben (lásd fentebb) azt fejtegettem, hogy nem kell írózseninek születni, mert az írás tanulható és fejleszthető képesség. Mielőtt ezt a cikket tovább olvasnád mindenképpen javaslom, hogy előbb azzal kezd. Most pedig vizsgáljunk meg pár dolgot, amire figyelni kell, amikor leírod a történetet, ami megszületett a fejedben.
Stilisztika - avagy miért ne lógd el a nyelvtan és irodalom órákat
Nem árulok zsákbamacskát: a nyelvtani szabályokat és a helyesírást azt ismerni kell, ezt nem tudod megkerülni. Persze, ma már a helyesírás-ellenőrzők sokat segítenek, de az alapokkal akkor is tisztában kell lenni.
Én az MTA helyesírási oldalát is javaslom, ott egy csomó dologra rá lehet keresni, ha nem vagy biztos egy-egy szó, vagy kifejezés helyesírásában, de az e-nyelv oldalán is hasznos tudnivalókat találsz.
A szóismétléseken, a szókincsed bővítésén pedig a legegyszerűbben úgy tudsz segíteni, ha sokat olvasol, méghozzá különböző zsánerű könyveket, verseket, novellákat. Amikor pedig írsz, akkor érdemes figyelni, hogy melyek azok a kifejezések, szavak, amelyeket gyakran használsz és külön rákeresni arra, hogy milyen szinonimái vannak ezeknek.
De a stilisztika nem csak ennyi.
Persze fontos a szórend, a szöveg zeneisége, az egyedi metaforák és a hasonlatok, de mindezek felett az egységes stílus, a te szerzői hangod is ott van. Ezért például nem árt vigyázni a szinonimákkal is, hiszen figyelni kell rá, hogy ne essen ki a szövegből az adott szinonima, ne zökkentse ki az olvasót, azaz beleilleszkedjen a te stílusodba és magába a kéziratba is.
Egy tipp: érdemes hangosan is felolvasni a leírt szöveget, hogy halld, ha valami nem passzol oda, vagy esetleg nem jó a szöveg ritmusa.
Emellett fontos az is, hogy ha új gondolati egység jön, akkor azt új bekezdésbe tagold, mert a mai olvasók már nem szeretik az egész oldalas, tömör szövegeket.
Ha már váltás! A karakterek nézőpontváltásai mindenképpen különüljenek el egymástól. A megszokott módszer erre az, hogy ha van egy lány, és egy fiú karaktered, pl.: egy romantikus könyvben, akkor a váltás mindig új fejezettel indul, ahol ki van írva a karakter neve.
Ezzel az olvasónak és magadnak is megkönnyíted, hogy elkülöníthető legyen, hogy éppen kinek a nézőpontjából olvassuk azt a történetet. Egy bekezdésen belül pedig sose válts nézőpontot.
Most csak pár dolgot emeltem ki, emellett még rengeteg mindenre oda kell figyelni legyen az a szleng használata, a káromkodás, a narratív távolság, a szereplők elkülönülő hangjai, vagy a szöveg gördülékenysége. Ezek mind meghatározzák az olvasási élményt.
De ne aggódj, ezekkel a szerkesztés során úgy is fogsz találkozni, amikor majd a szerkesztőd rákérdez egy-egy adott dologra, vagy javít valamit a kéziratban.
A szerkesztő után pedig jön még a korrektor, így ha valami helyesírási hiba, nem megfelelő írásjel, vagy elütés bennmaradt, akkor ő javítja. Korrektort egyébként ugyanúgy fel tudsz fogadni akár te is a kéziratodhoz, hiszen közülük is sokan dolgoznak szabadúszóként.
Egy pár korrektor, akiket amúgy én is követek:
- Kótai Katalin, korrektor
- Végh Alexandra szerkesztő, korrektor
- Venczel-Tóth Evelin, akit sokan a Pergamenre hányt szavak YouTube csatornáról ismerhettek
- SzövegKozmatika - Molnár-Kozma Alexandra korrektor
Tehát az a lényeg, hogy olvass sokat, írj sokat, de ne félj hibázni, hiszen nem akkora baj, ha nem tudsz mindenre is odafigyelni alkotás közben. Ezért vannak a szerkesztők, majd a korrektorok, akik segítenek neked, hogy a történeted a lehető legjobb formájában jusson el az olvasókhoz.
Köszönöm, hogy itt vagy, remélem hasznos volt!
Szívesen olvasom a véleményed akár ezzel kapcsolatban, akár pedig más kérdésekről legyen az írás, szerkesztés. Várom a témajavaslatokat is, hogy mi az, amiről mindenképpen szeretnétek még itt olvasni. A következő cikk pedig a "mit írjak" kérdéskört fogja kicsit körbejárni.
Ti kérdeztétek #3
Ebben a rovatban egy-egy olyan gondolatot szoktam hozni nektek, ami felmerülhet írókban a kézirat írás előtt, közben és után. Az előző két cikkben már szó esett az írás folyamatának tanulásáról, a fejlődésről és néhány stilisztikai elemről is, amit nem árt szem előtt tartani írás közben. Mielőtt ezt a cikket tovább olvasnád mindenképpen javaslom, hogy előbb azokkal kezd!
Most a mit írjak kérdéskört fogom kicsit körbejárni.
A rövid válasz: azt, amit csak szeretnél.
Na jó, már tudhatjátok, hogy ezért ennél kicsit részletesebben fogom kibontani ezt a kérdést. De az alap akkor is ez marad. Írj, amit szeretnél, azt a történetet, ami megszületik a fejedben és úgy érezd, hogy ezt muszáj papírra vetni. Tedd.
De természetes dolog az is, hogy nem lehetsz minden zsánerben és korcsoportban ugyanolyan ügyes. Persze - visszautalva az első cikkre - mindenben fejlesztheted magad, megtanulhatod az adott zsáner csínját-bínját, legyen az akár krimi, romantika, mese, sci-fi vagy éppen fantasy. De lássuk be, azért ez idő.
Addig is nézzük meg a mit írjak kérdéskört, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy te, mint író hova pozicionálod magad. Mi az alap zsáner és korcsoport, amiben szívesen írsz, és amiben a legtöbb történeted játszódik?
Nagy általánosságban nézve kétfelé bontható a dolog: szépirodalmat, vagy szórakoztató irodalmat írhatsz. Én most a szórakoztató irodalomról fogok beszélni, mert abban vagyok jártas, de mindenképpen szerettem volna leszögezni, hogy ezen kívül több opció van még. Ezen felül pedig, még mindig vannak különböző lehetőségeid. Írhatsz például verset, novellát, regényt.
Tegyük fel, hogy a szórakoztató irodalom vonz, azon belül pedig a regényírás, mert az passzol hozzád, azt szereted olvasni és ilyen formában születnek meg benned a történeteid. Elsőként azt javaslom, hogy azt vizsgáld meg, hogy melyik a kedvenc zsánered, azon belül pedig melyik a kedvenc könyved, sorozatod. Ezekből egy csomó infót le tudsz szűrni magadnak.
Mire gondolok?
Például arra, hogy ha már elolvastál több tucat romantikus könyvet, akkor van egyfajta rálátásod arra, hogy mi az, ami ezekben a könyvekben közös.
Mi tetszik neked a legjobban ezekben a történetekben?
Mi az, ami a legtöbb olvasónak tetszik? Mi az, amit utálnak?
Melyik könyvek a legnépszerűbbek ebben a zsánerben? Vajon miért?
Ha ezeket átgondolod, esetleg még utána is olvasol, meghallgatsz más véleményeket is, akkor máris látni fogod, hogy mi mindent lehet kihozni a romantikus történetekből, ami megmozgatja az olvasókat is akár.
Ráadásul íróként lesz egy magabiztos közeged, hiszen olvasott vagy a zsánerben, tudod, hogy mi az, amit mindenképpen el kell kerülni (ezek szokták rendszerint kiakasztani az olvasókat) és mi az, amit nagyon szeretnek a mostani olvasók, köztük te is.
Persze lehet, hogy olvasóként a romantikus zsánert szereted a legjobban, de íróként viszont teljesen más érdekel. Ez is rendben van. Ekkor is tanácsolnám, hogy olvass könyveket abban a zsánerben, amit írni szeretnél, hiszen ahogy fentebb említettem, egy csomó hasznos információt össze tudsz szedni így is.
Csak, hogy szemléltessem is a példámat:
Mik a legnépszerűbb romantikus könyvek most 2024-ben?
Rákerestem a molyon, így megosztom veletek, hogy milyen listát hozott ki.
(Volt olyan szerző, akinek több könyve is bekerült a TOP10-be, de azokat kihagytam az ismétlés miatt).
A lista:
- Böszörményi Gyula: Nász és téboly
- Szaszkó Gabriella: Engedj el
- Ella Steel: Sors-Fordító
- Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
- Sarina Bowen – Elle Kennedy: Epic – Pazar
- Mo Xiang Tong Xiu: Az égi hivatalnok áldása 3.
- B. E. Belle: Vallomások
Mit szűrhetsz le ebből?
A romantikát szeretik az olvasók. Tulajdonképpen az egyik legrégebbi és legnépszerűbb zsánerről beszélünk, amely nagyon sokoldalú, hiszen több másik zsánerben is jelen van, akár fő elemként is a romantikus szál.
Láthatunk is a listában romantikus fantasyt, vagy - ahogy most népszerű hívni - romantasy könyveket is. Tehát, ha téged ez vonz, és ilyen történetet szeretsz írni, akkor jó esély van rá, hogy most megtalálja az olvasókat, hiszen a BookTok, a BookTube, és minden is ezekkel van tele. Csak, hogy a most legjobban hype-olt kötetet említsem: Rebecca Yarros - Fourth Wing – Negyedik szárny sorozata is ide tartozik.
De, azt is láthatjuk a listából, hogy nem csak és kizárólag a romantasy, amit most nagyon szeretnek az olvasók, hiszen van itt olyan könyv is, amiben egy fia fantasy lény sincs. Amit viszont láthatunk még, hogy a korosztály is vegyes, van itt ifjúsági, new adult, felnőtt. Tehát, ha szeretnél írhatsz első szerelemről, de akár a válás után újra szerelembe eső főhősről is.
Lehetnek nehezebb témáid is a romantika mellett, hiszen nem egy könyvben a listán megjelenik valami plusz, legyen az a történelmi háttér, a nők helyzete, családi problémák, vagy éppen az első szerelem nehézségei.
Ami viszont a legfontosabb, és ezt az értékelésekből is láthatod: azok a karakterek.
Ez minden romantikus könyvben kardinális kérdés.
(Meg amúgy az összes többi zsánerben is.)
Szóval, ha már vannak nagyon jó kis karaktereid, az már fél siker! Persze romantikus zsánerben a kémia legalább olyan fontos köztük. Érdemes végiggondolni a listában szereplő könyvek karaktereit, hogy miért jók, mitől működnek és a többi.
Ezzel a példával csak azt akartam megmutatni, hogy ha nem csak úgy magadnak írsz, az írás öröme végett, hanem az a célod, hogy ki is adják majd a kéziratodat, akkor érdemes lehet körbenézned a könyvpiacon, hogy épp mi az, amit szeretnek az olvasók és a kiadók. Levonni a következtetéseket, hogy mi az, ami működik, mi az, ami nem, és átgondolni, hogy hogyan tudod ezeket az infókat felhasználni a kéziratod megírásához is.
Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy csak olyat írhatsz, amit most jelenleg népszerű, és amit szeretnek az olvasók. De jó tisztában lenni azzal, hogy épp mi az, ami pörög. Ettől függetlenül bármit írhatsz, amit csak szeretnél, hiszen, ha az jól van megírva, megtalálja majd az olvasókat.
De érdemes lehet tudatosabban is átgondolni az adott kéziratod írása közben, hogy hova illik, melyik zsáner, melyik korcsoport és melyik kiadó, hiszen mindez egy újabb lépés a kiadás felé.
Mit gondolsz erről a témáról? Kihagytam valami fontos gondolatot?
Te tudatosan írsz, vagy szabadjára engeded a fantáziád és lesz, ami lesz?
Köszönöm, hogy itt vagy, remélem hasznos volt! Várom a témajavaslatokat is, hogy mi az, amiről mindenképpen szeretnétek még itt olvasni!
Ti kérdeztétek #4
Ebben a rovatban egy-egy olyan gondolatot szoktam hozni nektek, ami felmerülhet írókban a kézirat írás előtt, közben és után. Az előző posztokban a fejlődésről, a stilisztikáról és a mit íjak kérdéskörről volt szó. Mielőtt ezt a posztot tovább olvasnád mindenképpen javaslom, hogy előbb azokkal kezd!
Ebben a cikkben pedig a kezdésről, és a regénynyitásról lesz szó.
Elkezdeni egy történetet sokféleképpen lehet.
- Lehet, hogy már évek óta foglalkozol a történettel a fejedben. Alakítgatod, megalkotod a szereplőket, felbukkanak akadályok, megválaszolod őket, kigondolod, hogy a hősöd honnan hova fog eljutni, majd leülsz írni és mindezt szavakba öntöd.
- Lehet, hogy amint eszedbe jut egy jelenet, leülsz és leírod, aztán abból építkezel tovább és tovább, míg elkészül a történet.
- Lehet, hogy addig nem írsz egy szót sem kéziratként, amíg le nem jegyzetelted, hogy melyik szereplő hogy néz ki, mi a neve, ki kinek a rokona, barátja, milyen utat fog bejárni a történetben, kikkel kerül konfliktusba, vagy kivel esik szerelembe.
- Lehet, hogy egy vázlatot készítesz előbb, hogy melyik jelenet melyik után jöjjön, hogyan épüljön fel a cselekmény, kivel mi történjen és csak aztán ülsz le írni.
- Lehet, hogy megálmodsz egy jelenetet, ami olyan élénken él a fejedben, hogy muszáj azzal kezdened és onnan haladsz tovább.
- Lehet cetlizel, lehet valamilyen programot használsz, lehet gondolattérképet rajzolsz, lehet egyiket sem csinálod.
- Lehet, hogy a szereplők folyamatosan dumálnak a fejedben, és hagyod nekik, hogy ezt tegyék a lapokon is, miközben eléjük gördítesz egy-két akadályt.
- Lehet, hogy egyik sem, és teljesen más úton jutsz el oda, hogy a fantáziád egy történetként életre keljen a lapokon.
Ez pedig így van rendjén. Ahány író, annyiféle alkotási mód.
Viszont egy dolog közös, mindenki jól szeretné elkezdeni a történetet. Olyan nyitást akar írni, ami behúzza az olvasót, ott tartja és nem engedi, hogy mással foglalkozzon az adott történeten kívül. Hogy ne tudja letenni a könyvet, amíg ki nem derül, hogy mi a vége.
Amit viszont mindenképpen ki kell emelni: jó kezdést leginkább csak azután tudsz írni, hogy elkészültél a kézirattal. Miért?
Általánosságban elmondható, hogy sok írónak elsőre nehéz egy ütős kezdést megírnia, és érezhetően csak fejezetekkel később lendül bele a történetbe és kezdi el ő is élvezni igazán, ami bizony a szövegen is meglátszik.
De ezzel nincs semmi baj. Amikor elkészülsz a kézirattal, és már tudod, hogy hova és hogyan fog kifutni a történet, akkor ráérsz átgondolni, hogy hogyan kellene felturbózni a kezdést.
Az is meglehet, hogy nem is a jó helyen kezdted el a regényt, és az első dramaturgiai pont/fordulópont nagyon későn jön be. Ezeket mind lehet javítani, hiszen már tudod, hogy mi lesz a történeted vége, így akár még jobb horgokat is bele tudsz írni, hogy érdekesebb legyen és behúzza az olvasókat.
Ami viszont ennél is fontosabb: írj, és élvezd, amit csinálsz! Mert ez az alap.
Aztán, amikor már leírtad a történetet jöhet a nehezebb munka, a bétáztatás, pihentetés, átdolgozás, majd szerkesztés. Te hogyan állsz neki egy-egy történetnek? Készítesz vázlatot? Jegyzetet? Vagy egyből beleugrasz és lesz, ami lesz?
Köszönöm, hogy itt vagy! Mi az, amiről mindenképpen beszéljünk még akár írással, akár szerkesztéssel kapcsolatban?